Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

422 AZ ARANY PEíircZEK. hogy Juliusnak neve Júliátiára fog változni * az Úr - fi pedig, merő Kis - afzfzonyra. VERNIKA : Edes Juliánámi ki-érthette vólna akkor azon

1 meséidet? JULIÁNA ; Ezen jövendeiéfem tehát bételíyeíedett* De ínég máit - is jövendöltem én akkori Tudni-illik: ha ama' csintalan Kis-afzfzonyok meg-tudgyák, hogy Julius leány legyen , nem fog ()' fzeretetek oily eleven len u Jüliánához, mint Juliushoz vala* Úgy-é bizony ? bé • tellyefedetc immár ezeii jövendelésem - is ? VERNIKA: Lelkem - édes -Jüliánám! Te bizonnyára igen rofzfzúi vélekedel felőliem, midőn azt gondolod: hegy moít atyahságoffabban nem fogadlak tifztes Erkölcseidért. Tégedet ne fzereffelek-é, kit afzfzonyi Nemünk' iily ritka dífzfzének lenni tapafztaltalak ? SÓtt : h gy bátran ki-mondgyam az igazat, igen kévéik;

dent abbaii -: hogy egy Erdélyi Szűzben oüy érkölcs tánáltatott, mellyet máfutt a' Férj - fiakban fé találhatni* •—• De miért vettél magadra féri-fi öltözetet ? — Ezeii te nagy erkölcsöd inkább ütközhetett vólna az Emberek' fzemeikbe , nékünk-is nagyobb böcsűletünkre vált vólna-, ha afzfzony ruhában elő - állott vólna* Csak még ezt kellett vólna cselekedned, édes Juliánám ; és akkor bele illettél vólna a' Római időkbe* ju-