Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. VII

f. RÉSZ. 421 feokatlaii vonáíaiban. Semmit fem fzóllottanák, hanem olly áUhatatoffaii egy nyomban meg-maradtanak mindnyájan, mint-ha azon egy helyekre le - fzegeztettenek volna. Macskád Juliánának fzokatlau fel - tételét forgatván, annak erkölcsét nem tudták elegendő - képpen höCsűlni. Vernikának fzemeibol ki - gordűltenek a' könyvek; midőn efzébe jutott: minő közei va» la (egy illy étén Kis - alzfZony ) végső veízedelméhez. így fzóllhatott végtére VERNIKA: Iftenem I igazán hallottam- é: hogy Julius Juliana legyen? Avagy igaz lehet-é az, a' - mit Scheímaier hazudik? —Ennek bizony akkor fe lehet bátorságeffan hiß* ni, midőn igazat akar mondani. SÁRA : Tehát, nem tudta még a' Fejedelem-kis-afzfeoiiy , hogy ez az én leányóm ? VERNIKA : En ugyan foha egy fzót nein hallottam a

5 felöl. SARA: Ö valósággal az én leányom $ és igen kedves Leányom. VERNIKA j által-ölelvén Juliánát : Édes Juliánám ! JULIANA j hangoffan meg- csókolván Vernikát: Kedves Veriűkám !" VERNIKA, az ölelés után : Vallyoü vő gyázok - é ? avagy inkább álmodozom; JULIANA: Igen * is, nem álmodozik A fejedelmi Kis - afzfzouy. Előre meg-jelentôttëtR, hogy