Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T RIM Ai, àUdtomban': Átkozom a' go no te Zsidóját. Egy esöp tifzta vér nincs benne. AKÓS: Oh! erről kérdés fe támadhat, kié légyen az Orr - állás* bére* Te érdemletted - meg egyedül a' tíz-ezer forintokat. Semmit fe búsúlly. Mihelyt a' Tolvajt fel-akafztatom , azon ízem - pillantásban meg-nyered. NATHAN, nagy örömmel: Láiri-é? hogy nem hibáztam Vélekedéfemben ! Tudtam én az: régenteli : hogy Fejedelemséged igaz Bíró légyen. Ugyan - azért : meg - nem - engedi: hogy azt; a- mi az enyim, másnak birtokában hagygyaAKOS , a Pereczeket mutatván : Isméred-é ezen partékát ? Ezek - é vallyon azon említett arany Pereczek ? NATHAN: Igen-is; éppen azok. — Kegyelmes Fejedelem ! éz bizönnyára nagy Kincs. Ki illyet lop ; ugyan meg - érdemli ám az akafztó fát; AKÓS: De lásd, édes Náthánöm; Ezen arany Pereczek nem érnek annyit, hogy iníát

5 tok fel-fiiggefzEeifem ama' fzép nevendék Ifiac. Ha annak árát tíz - ezer forintokra verhetnŐk , már akkor, mint SzÜz a' kofzorút, úgy ntegérdemleiié az akafztó fát. Mert én kevesebb tolvajságé t fel-nem-akafztátüm a' nemes embert. NATHAN: Igen jól vagyon, kegyelmes Fejedelem; meg lehet a' Jófzágot búcsúi n. D d 2 AKOS