Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

410 AZ ARANY PEíircZEK. Azomban Akós mind Bálintnak, mind Jupanának alattomban intett : hogy magokat elrejtsék, avagy leg-alább a' többi csoport közé

5 keverjék« Tartott attól, ne - hogy, ha a' Zsidónak fzemibe ütköznének , eme' el - ijedne ; és -így iemmit fe hozhatna-ki belőiie. Mert áital-látta , mi okra nézve érkezett -az Udvarba. Az-után. hogy amazok jól el - rejtették magokat, így fzólla a' Zsidónak AKÓS : Lehet nyilván-is Fefzéllened. Ujságidat örömeit fogjuk hallani mindnyájan. Vártunk-is immár reád: mivel téged' gondolunk ezen történet' egy okának lenni. Örvendünk - is fzereucsés el - érkezéfeden. Mond-ki tehát: mi újsággal jöttél ? NÁTHÁNr Kegyelmes Fejedelem! Ama' e Tolvaj , kinél az arany Pereczek találtattanak, az én fzorgalmatofságom által találtatott • meg. G nékem azokat az erdőben el-akarta adni. I)e en tüftént reá ismertein a lopott jófzágra. Tolvajt kiáltottam leg-ottan. Ekkor elombe fzaláda Macskái! Bálint, ama' Kapitány, ki - vontt karddal, és a' tolvajt orrom elől el-vitte. Ezt pedig csak éppen azért tette, hogy a' tiz-ezer forintokat Ő uyelheffe-el ; én pedig fzáraz kortyokkal meg • elégedgyem. Már moft ítéllyemég Fejedelemséged: ha azon tiz-ezer forint, engem -é, avagy Őtet illeti ? RI-