Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. VI. RÉSZ. 407 ezeket- ki-mondhatatlan nagy örömével hall* ván , bé-rohant Vernikának fzobájába; és, körny'íil-nézvén mindnyájokat, mint-egy ei - álmélkodva , így fzóllott GYÁRFÁS: Hol vagyok! iftenem! — Hol vagV Te-is, édes Juliiifom! —• Urain! a' ki teremtettél, el-fe-hagyhattál bennünket. — Áb dalak Tégedet tellyes erőmből, forró fzívem* bői. Ide! karjaim közé, édes Juliufom. Még - inefzfzirol ki - terjefztették egy - másnak karjaikat a' hál'-adó fzivek. Öl'£ve - fzorongatták egy-máft, és mind-a'-két réfzről buzgó fziVvel az Iftennek atyai Gônd-vifeléséc imádták* Igy fzóllott JULIANA: Oh édes GyámolónU meg-engedte tehát a' Mennyei Fülsóg: hogy ismétt Gyárfás - úrnak fzárnyai alá jöhéfsek \ GYÁRFÁS: Meg-engedte igen-is, édes Fiam, mert másként az Iften nem - is-eseleked* betett. Lám-é az én ítéletem Juliiifom felől. — Iftenem, be belvefsen ítéltem! — Meg-tartotta az Iften az ártatlanságot. Dicsőíttsük a' Meg-váltónak nevét, ki a' magos égből le-küldötte Augyalát, és Juliuft a£ Orofzlányok' körmeik közül meg-fzabadította. AKoS, Kálmánra mutatva: íme, édes Bátyám ! amott áll a' magos Egekből hozzánk küldetett örvendetes Követ, GYÁR-