Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

408 AZ ARANY PERECZEK. GYÁRFÁS, 'meg-ölelvén Kálmánt: Az Isten hozta hozzánk Herczegségedet. —. Oh ! Be jó helyen íékizik immár fzívem ! — El-láttam én Juliufomnak ártatlanságát; de meg-bizonyítani nein tudtam. . , SARA: Hála legyen are űr Ifteunek. Nékem - is helyén immár izívem. GYÁRFÁS : De vallyon mit állotok itten mindnyájan, valamint a' Néma Bálványok, minden érzékenség nélkül? Mert nem örvendetek? Avagy talán el-is-untátok? —

1 Ezen napot inéi* tó meg-fz en telni, es minden efztendoben egy sátoros ünnepet hufzon négy óráin meg-ülni. AKÓS: De erről el - fe- íeletkezünk. Meglefz bizonyofsan minden efztendŐben. GYÁRFÁS : Édes, Öcsém Akós ! Küldgy valakit a

1 Tömiöczbe; és Macsk.di . Mihályc, Júliusnak édes Attyát, hozasd ide hozzánk, hog3

r Ő-is, ki Julius - fiának fzerencsétlenségéről femmit fe hallott miiid-eddig, ízoinordsága hellyet réfzt vegyen reménlett örömünkben. — Szaporán fzaladgyon valaki. — Mert én úgy vélem: ki illy csudálatra méltó Magzatokat nevelt, annak talpig embernek lenni kelletik. — Édes Öcsém ! Kezes lefzek Macskáfi Mihályért- is » valamint Juliusért, annak fiáért, lenni akartam. — De el-van-é egéfzlen végezve Júliusomnak dolga ? AKÓS: