Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

404 AZ ARANY PERECZEK*. ezeket, fzavam fzerént, le-zálogosítottad vólna. Miért nem cselekedted eztet, édes Juliufom? Valid-ki immár egyfzer igaz lelkedre. JULIÁNA: Kegyelmes Herczeg, Még többel:-is tettem, fem • mint Herezegséged javallott. — Hogy a' tiz - ezer forintokhoz hamarébb juthaffak, el - akartam az arany Pereczeket éppenséggel^ dni Náthannak, az Udvari Zsidónak. De c'^nem akara hat - ezernél többet kiugrafztani. Térden állva efedeztein előtte : adna érettek tíz-ezret, mivel tizen-öt-ezerre böcsíiltetik. De falra hánytam a' borsót. Ezen hat ezrek nem vóltanak elegek édes Atyámnak ki - fzabadítására. Akkor ízántam-el olzún magamat. El - ámítottam Bálint - bátyámat : hogy az arany Pereczeket ki-loptam a' fejedelmi Udvarból. A' Zsidó - is reánk csődítette gyülevçfz Parafztyait. Akkor kötöztettem, akkor vitettem - el magamat édes Bátyáin, által. Ezen történetnek hallattával nagyon megrázódtak mindnyájan. Ki - csordúltauak ismétt mindnyáj oknak könyveik , midőn Juliánának fzáiidékát., mellyről ez-előtt csak gyanakodtaiiak, moftanában világofsan meg értették. Elleniben úgy fel-gyűlladtak azon embertelen zsidóra ; hogy, lia je,len - lett vólna, talán diribról-darabra fzaggattatták vólna. Az egek' mennyegzetére emelvén, siránkozó fzemcit, ezeket mondotta KAL-