Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T KÁLMÁN: Oh! Te nemes Lélek ! Teremtő Jftenem! Találkozott egy magzat, ki, hogy édes Attya éliven , maga érette a' báláit válafztotta. — Boldog orfzág, mellyben illy példa találtatik! — Méltó vagy, édes Juliufom , hogy , örök emlékezetedre . egy Ofzlop emeltefsen, és aranyból öntött képed alá ezen szavak mettfzettefsenek. E' magzat édes Attyáért meg-akara-halni : — A'-mi engem' illet: egy íehér Alabaftrom követ fogok Szerembe fel-állítani. Annak tetejére -mettfzetem az arany Pereczeket. Oldalára eme' fzavakat: Macskáfi Júliusnak örök emlékezete. A' kö mellé pedig drága-latos fzeméllyedet, hogy a' világ láfson, csudáilyon , és köveffen. Édes Juliufom ! Te* ged' tehát nem csak ártatlannak, hanem csudára - is méltónak lenni ítéllek. Bizz a' Magyarok' Ménében. El-nem-felejtheti Ő ezen megmagyarázhatatlan magyar Erkölcsödet. Megfog- áldani minden bizonnyal. És, nem fok idő múlva, tapafztalni fogod, mi csudálatos Meni rendelések vannak irántad. Ezen efetek olly külomb-féle gondolatokra hozták míndnyájokat, hogy egvgyik a' máíikévul meg - nem - egygyezhetue. Juliánának híres Erkölcse mindeniknek emlékezetében forgott. Ugyan-azért: mind-egyre nevekedett. Kiki érzette belől azon indulatnak édefségét, mellyel hozzája viseltetnie kelletett, HATO-