Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. VII

f. RÉSZ. 403 és édes Atyádat más javakkal • is ineg-bóldo* gítoin ? Miért nem fogattad tehát fzavamac? Miért indultál magad' efze után ? JULIÁNANem jut efzembe, hogy Her*czegséged meg-ígérte légyen a] hamar vifzfza» jövetelt. Az »..után.: fzeraeim előtt forgott az, is: hogy édes Atyámnak, harmad-nap - múlva, fel -kellene - akafztatnia. Kurta y>lt az Udo, Lgy fzántam ofzt.án a' halálra magÁiat. KÁLMÁN : Igaz, ugyan : hogy magam fa véltem vólna akkor, kogv Szerémből illy ha-, mar Kolosvárra jöjjek. Mert 11 e

m tudhattam még akkor édes Anyámnak azon fzáadékát, mellyel mind hozzád, mind pediglen hozzám vi feltété tt —». O'a ! édes Juliufom,! Ha tudnád: minő gondolatokkal látlak moftanában előttem bizonyoffan el -álmélkodnál, hogy-.hogy le* beffen illy fokáig el - halgatuom azt, a'-mi né-, ked valáságos nagy boldogságodra, válik. —7 De mond- meg előbb igaz-lelkedre : mért, nem. zálogosítottad-el az arauy Peteczeket javallá£bm fzerént '1 Te,bizonyoffan , ama' hozzád-való nagy ízeretetemért, engem' el-akartál vefzteni. JULIANA: Mentsen-meg az, Iften, Kegyelmes, Herezeg. Csak éppen -, hogy édesAtyámhoz hajló fzeretetem felül-haladta azon indulatot, mellyel Herczegségedhez vifeltettem, KÁLMÁN: Be te mind Atyádat, mind Engemet fzerethettél vólna, ha az arany. Pere* cze-