Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

402 AZ ARANY PERECZEK*. mondani ? mivel tollem - is, a' többi között, i egy bizonyos módot hallottál, —. Nem jut immár efzejbe; mjdön itt, a' fejedelmi Udvarban lévén, hozzám jöttél: és édes Atyádnak firalmaa állapo.ttyát, könyveid] csordúlttában, siiriin panafzlottad, mit java alattam, neked , midőn az arany Pereczeket, én magam, Kezeibe adtam ? Ezen fzavakra még inkább, el-bámultanak mindnyájan. Egéfzlen ki-sii}t immár Juliánának ártatlansága, és ártatlansága mellett nagy lelke,. Az Egekre vetette fzemeit, és ezeket moudotta ala£tomjöan

; VERNFKA : Ki hallott illyet a' régi i.dők. ben"? Oh Julinfom.! mire vetemedtél ? KÁLMÁN : El »fel ej tetted talán, mit mondottam akkor ? — Azt mondám,: hogy moít tíz - ezer forintok., nem lennének nálam,, mellyeket, édes Atyádnak ki-fzabad/tására, tiiílént lg -olvashatnék,. Volnának, pedig ezen, arany Pereczek , mellyeket ( tizen - öt - ezer forint, ám lévén) Vernika -fejedelem-kis-afzfzonynak ízámára csináltattam. Kezeidbe adtam akkor azokat ; és arra. kértelek :

: hogy, valamellyik Ötvösnél le - zálogosítsd azon tiz - ezer forintok* ban, mellyeket ofztán Atyádnak ki-fzabad/tására fordítanád. Nem. ígértem - é - meg : hogy (akkor űgyan haza utazván) nem fokára vifzfza-jövök; az arany, pereczeket ki - váltom ; és