Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. V. RÉSZ. JULIÁNA : Nem értheti Herczegségecl ? — Oh ! visgállya - meg - csak kegyes fzívének minden rejtékeit! Nincs-é ott az én Nevem öreg bötukkei fel-írva'? KÁLMÁN, fejét csóválvat Öreg bötukkei fel - írva ! — ígen-is, el-találád , édes Juliufom. — Én tégedet (nem tagadom) mind ennek - elotte fzeretelek, mind moftanában fzeretlek. De ezen fzeretetemért meg nem érdémlettem, hogy Te magadat, jelei;-nem-lőttemben , oilyas ve-, fzedelembe ejtsed, mellyben engemet - is elvefzefzfz. JULIÁNA Nem akartam Herczegségeder el-vefzteni, hanem csupán édes Atyámat kb fzabadítani. Annak pedig más módgyát nem, láttam, hanem, ha az arany Fereczekiiek tolvajságát magamra fogom, és azon tiz-ezer forintokat, Bátyám által, érette le-tétetvén, magam meg- halok. Juliánának ezen fzavaira el-hűlteuek mindnyáján. Moft tudódott-ki halálra vetemedtenek oda. Merő csndálkozáíai között így fzólía alattomban AKÓS : íme ! minő végre fordíttattak a' fzerenesétlen arany Pereczek l KÁLMÁN, fejét csóváivá: Atyád' ki-fzabadításának más modgyát nem láttad ? hanem , ha az arany Pereczeknek tolvajságát magadri fogod ? — Ugyan hogy mered ezt előttem C c 5 mou-