Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. II. RÉSZ. 3

8 T az éti kedvemért cseledgyen valamit, ne pedig a tiédért? Tálán ugyan félted tőlem Juliufodat? APALIN: Efzemben fem vólt, hogy ezen okból fzóllyak valamit. Csak éppen az Orvosnak parancsolattyára hajtok; és az Ur- íinak nyugodalmat óhajtok. Kezébe vette akkor az Örvofságofc, Vernika , és annak föi-írását Apalinnak inutatá, éppen orráig vi vén. El - fzégyenlette magát A« palin. így fzóla pedig néki VERNIKA : Nem látod : mi van, reá írva ? minden fertály után egy kajánnal. Menuy - el fzabádba, ha kedved tartva. Én Juiiufom mellett meg-maradok, és mindenik fertályra fzoiv galmatoffan vigyázok. — Úgy - é ? édes Juiiufom! meg-fzenvedfz Engemet magad mellett ?\ JULIÁNA: Kérem, mind Kegyelmedet, mind A palin - kis-afzfzony t : ezen állapotom« ban elne-hagygy3iîak. Mert nékem úgy tettfzik, mint-ha fokkal jobban érzeném magamat, ha körülöttem illy gyámjaimat láthatom. VERNIKA : ügy, úgy, lelkem édes Juiiufom. Lásd: igen örömeit látom, ha jó kedved' láthatom. De arra kérlek, Édefem; és igen fzépen kérlek : ne erőltesd magadat a' fzóllásra. Hallod-é Remete- újjoncz (mert, az Mennek gond - vifeléfe ^zetéwt én téged ismét: eiiőbbeni Remetetanítványomnak ismfelék). A a 5 Ilten-