Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

370 AZ ARANY PERECZEK. I i\J , • i Iítenem-teremtőm ! be fzerencsc? lettem .magamis, Juliufomnak izerenes'éjévei egygyutt. Ezek-ntán az Egek felé vetette ízemeit. Ki - csondűltanak bejőlle a' könyvek. Hálókat adott édes literiének: hogy, Julin if a I egygyütt, vifzfza - méltóztatott adni minden gyönyörűségeit. Az - után így folytatta fzavait VERNIKA: Mí ketten Apajiimal mgjd itten befzélgetiink. De tedd-le fejedet, éclés Juliufom. Sőtt jobban kj - nyughatod magadat, ha egéfzlen ki-terÜifz. Ezek után fel-fejtette Juliáliának lábait, és ő'tet az ágyra egéfzlen, el - terítette. Ebből ki-tettfzhetett Vernikának , egy fejedelmi Kisafzfzonynák, valóságos jó fzíve.. íme, midőn a' fzerencsétlenekkel bánt, el - felejthette fejedelmi Méltóságát, és csupán a' fele-baráti Szeretetre tekintett. Az-után: Juliánát 'egéfzlen helybe hagyván ; ie-ule ízekére ; 's - így folytatta ismét befzédgyét VERNIKA; így, Látd, édes Juliusom.! Tapafztalni fogod: hogy- egéfzségedre ford ti 1, ba magadat jól ki-nyughatod. — —Nó moft,, Apalin ! Fogjunk valami befzédbez. Kezd-el ; ba ti dt z valamit, ha mindgyárt ama' régi Süveges Táncz lefz- is ( i6 ). APA( t ) A' Süveges, táncznak módgyát így írja-le Altorjai Liíró Aj or Péter: Vált Süveges Tdn-c.-ü- Itt a' Férj-