Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. V

II

. RÉSZ. 15 De Juliánának édes Szüléi olly fzegények moftan: mint a' templomba fzorúltt Egerek. — Iílen a' bizonyságom : miolta Macskáfi Mihály íogva tartatik , éhei - holtak - volna - meg annak .Felesége, 's-Leánya, ha csak annak fia, Macskáíi Bálint, ama' derék Kapitány , maga fizetésének felét élelmekre haza-nem-küldötte-vólna. De •ebbol-is minő ízűken nem mondom élhettek, hanem csikorogtak, csak az Iílen a'ineg-mondhatója. DONGÓ : Szegény Juliána ! — Be meg-érdemlepéd a' jobb fzerencsct ! — Iílenem, ha ötet úgy isméinek mind - nyáj an, a'-mint én ismérem ! — Tekíntetes Uram! íme meg-vallom: én vagyok azon ember , ki amazon említett Pénzt, Macskáíi Bálint kapitánytól, nékik haza - viddegéftem mind - eddig. Ki - csordúltanak a' könyvek fzemeimből, midőn engem' azon Kapitány-úr ( magának-is kevés lévén) ama" kis faradságomért bőven' meg-akara-ajándékozni. Tudgya az Úr - Iílen : hogy foha egy pénzére fe folytattam nyálamat. Tudtam : hogy ő nálamnál inkább fzűkölküdík, kinek annyit tartania kelletik. Még-is : erővel tenyerembe ihyomott egy-forintos tallért. De én ezt heni kévántam magamnak meg-tartani. Hanem , a' többihez tévén, Juliánának, édes Húgának vittem ( Iílen bocsáss ) azt hazudván előtte: hogy ezt édes Báttya k'úlönöífen küldötte kedves Húga' fzámára. — De láffa csak Kelmed , Titkos B 4 Uram'.