Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
%(> AZ ARAN Y P KRECZEK. r Uram : minő nagy lélek lakik Juliánában. — El-fakada sírva, édes Báttyának ki-magyarázhatatlan fzívefségérol gondolkodván. De az egy-forintos tallért el - nem - akarta-venni; hanem vifzfza-adta nékem, azt parancsolván: hogy, ha Kolos-várrá megyek, vifzfza fzolgáltafsamnéki; meg-mondgyam azt-is: högy annál többet, mellyet közönségeffen küldeni fzokott, foha el-nem-véfzen ez-után-is tőlle.—Uram! Titkos Uram— Ezen történetnek csak pufzta emlékezete-is egéfzlen köröfztiil-hafogattya fzívemet. —-Tehát illyetén igaz Emberek csalhattákmeg a' Fejedelemséget tiz- ezer forintokban? foha életemben. SCHELMAJER : Ofztoba csere-bogarak! — Tí mindennek csak külét nézitek. Ott belől nem tapogattyátok a' Bibét. — Ha Juliánát jól nem isméméin , könnyen el - hitetnétek velem: hogy ő a' báránynál - is ártatlanabb. De, Koma , nem mind ezüft., a'-mi fémlik. KÁKA: Uram ! Titkos Uram ! Jnliána-kisafzfzonynak erkölcsei fzázfzorta fzebbek gyönyörűséges telténél. — SŐtt én reá-mernékeskünni : hogy csak áldott Szülék hozhatnak e' világra illv kellemetes Magzatot. SCHÉLMAJER : Elég fzavad , de kevés favad. Mondgyák a' Magyarok, igaz - is : az alma nem mefzfze efik Fájától. Kinek Apja Tolvaj ; Magzattya-is lopó. A' macskák, még kis korokban-is , egérrel álmodoznak. Eze*
