Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

40 AÁ ARANY PERECZHK. AKÓS: Csak lattan a' dologgal: ne-hogy magam-is bele-keveredgyem. BÁLINT: Csak a Békettéges Meg-hallgatóit. kérem. — Kegyelmes Fejedelem! Én, moll fe győzök eleget csudálkozni: hogy Fejedelemséged azon ravafz embernek csalíaságait, minden meg-visgálás nélkül, magával el-hitethette. Világofsan ki-mondok mindeneket: netalántán homályos befzédimmel Atyámnak halá-* lát üettefseih. Ezen Scheimajer esküdet ellensége edes Atyám' házának. 'S-vallyon: mi okra nézve "? —• Mit véli Fejedelemséged ? — Ennek oka Juliána-húgom. Azon gyalázatos fzereti Juliánét; de nem, mint ember, hanem mint-egy Mag-ló. AKÓS: Ne gyalázza az Úr Titkosomat. Lehet az igazat elevenen le -feíteni, minden erő-fzakkal oda-hordott árnyékok nélkül. BÁLINT : Meg-bocsáfsoii Fejedelemséged, ha nagy fájdalmam ki-üti magát akaratom ellenis, De még íincs máskép' a dolog. Sokfzor jött hozzám Scheimajer hízelkedő fzavakkaí. Arany högyeket ígért a koldus, ha fzámára Húgomat meg-fzerzeném. Fel-fogadta azt-is: hogy Fejedelemséged előtt ki - dolgozza Főílrázsa-mefterségemet, noha bár ieg-iliabb volnék a' Kapitányok között. — Kegyelmes Fejedelem! Noha a Titkos Hlyekkel oítromolna engemet, még fe vehettem fzívemre, hogy forró