Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. X

I

I, RÉSZ. 141 tó gerjedelmeit édes Húgomnak meg-jelenthet® tem vólna. Ezerfzer meg-bántam vólna, ha íllyetén utálatos embernek tárfaságában édes Húgomat fzerencsériennek lenni tapafztaltam vólna. — így tehát: mivel Húgom íemmit fe tudhatott alattomban égo fzerelmérői , feinmi ollyaft nem cselekedhetett: mellyből amaz vifzont-fzeretetének jeleit ki-vehette vólna. — Végtére, a'-mint meg® is történik az eízteleti heves Szeretőkkel, meg-változotc benne a' fzeretet ; és bafzfzú-állásnak kévánságára fordult, mellyel ofztán Házunknak-is esett. Engemet ugyan nem annyira üldözött; mivel Apjánál-is jobban tudta: hogy ravafzságival bírhatok. Elővette tehát édes Húgomat; de ama' Ruháinál nem találhatott benne egyebet. Végtére: édes Atyámba kapott. Ezt Tolvajnak kiáltotta. Magát Bíróvá tette. Ötet halálra ítélte. AKÓS: Valóban: ha jól fel-vefzem a' dolgot, Kapitány-úr elég hangoffan befzéll Schelmajernek erkölcstelenségéről. De még fe hozta azt ki: hogy Attya el-ne-lopta légyen ama tíz-ezer forintokat. Pedig: ha Attyának ártatlanságát meg - kévánná vittatni , ezt kellete vólna leg-elől említteni. BÁLINT: Kegyelmes Fejedelem? Minekutánn mindeu Szám adó-könyveit el - rablották ; nincs egyébb mentsége hátra; hanam ugyan azon könyveknek vifzfza-adattatása. Ha FejédeK 3 lem-