Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. XI

I, RÉSZ. 139 pitány-úrtól el-nem-fzenvedem. Ugy tettfzik: raint-ha engem'-is vétkesnek tartana Attya' meg-, ítélése' hamorságában. BÁLINT: Mentsen - meg az Itten, hogy azt goudollyam. Jól tudom: hogy Fejedelemséged, több más dolgokkal-is meg terheltetvén , maga mindenre nem érkezik. Azt fe mondom helytelennek lenni: hogy Atyámnak állapottya Scheimajernek kezére bizattatott. De engedgyen - meg Kegyelmed egy igazi Fiúnak, ki édes Attya' feje' fen-tartása mellett beízéll. Azt mondom: minden Zűrzavarnak, minden fzerencsétlenségnek Schelmajer az oka. AKÓS; Nem hittem volna, hogy Kapitány-úr olly jól meg-tanulta légyen a' Szófzoliásnak ékes Tudománnyát. BÁLINT: Kegyelmes Fejedelem ! Mihelyt a' Fiú Attya mellett fzóll ; ha foha fe tanúltais , elég nagy Szó * fzólló. De, ha ártatlan Attya mellett fzóll, leg-elso a' világ' Szó-fzóllói között. A' Teremtésnek minden ereje fegíti a' Fiút. Itten, és Terméfzet vele munkálkodnak, AKÓS: No tehát, hallyuk: miben állanak Scheimajernek gonofzságai? BÁLINT: Elofzör abban: hogy ezen Czudar ember, kit Atyámnak dolga éppen nein illetett ; Titkos-léttére, Bírónak tétette magát Fejedelemséged által. K 2 AKÓS :