Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

123 AZ AR ANT PERECZEK. hatna ; hanem a' fegitséget nyújtó Törökben* Ugyan azért : hogy Rákóczinak új gondolatait zsengéjében meg-fojtsa.; Levelet ira a' Budai Bafsáiioz, SZEJDI A&bmeAxZr Ezen levelét el-végezvén, bé-jove Húgának ízobájába éppen akkor, midón ezek, JuÜánának el • menetele.után, magok között igen fzomorúan befzélgettenek. Tele lévén mély gondolatokkal y így fzó lia AKÓS : Jó napot Kis - afzfzonyok. Mi dologban foglalatoskodtok ? Talán ugyan az orfzág' dolgában ? VERNIXA: Mi mofl ugyan nem másban: hanem Juliuffal való befzélgetésűnkben. AKÓS ; No hát : minő vélekedésben vagytok felőlle? Vau-é jó feje? könnyen fel-veheti -é oktatáílokat ? Avagy talán többet ér mind^ «'-kettő-töknél? Ez ugyan rendes vólna. VERNIKA: Bizonyára: nem úgy forgathattyuk tettfzésiink fzerént, mint újjunkon a gyűrik. De nem - is^ csuda. Ő Férj - ft ; mí leányok vagyunk. Ő Kint - tanúltt ; mí hon-tanúittak vagyunk. Vernikának einé' befzédgye alkalmatofságával, Apaiinra tekingetett a' Fejedelem. Csudáliotta annak le-sütött fzemeit, ki ennek-elotte mindeneket meg - nézett. Valóban, fzokáfa ellen, igen rofz kedve • is vala Apaiinnak. így ízóllítá - meg Őfcet • AKÓS: 1