Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ, VII, RÉSZ. 129 ÁKÓS:. Hát Apaliii - kis - aföfzonyt vallyom mi lelhette ? Talán a' fzereleru bántrya. Talán ugyan meg - kedvelte Juliuft ? Mert ha ábráz attyának vonáfaiból ki-tolmácsolhatom az Igazat^ azt mondom : nincsen helyén ízi ve, APALIN : A' következendő idők búval-é ? avagy vígafsággal rakottabbak ? ki-tudgya? So^ kak efnek kedvünk fzerént; de többek omlanak akaratunk ellen. -AKÓS- , No, ha én ebből csak egy fzót-is értek, akár - mi legyek. 1 VERNIKA: Jöfzte A palin. Nincs ma né-, künk jó kedvünk. Talán fzohánkban, ama' ízebbikben , hamarébb- pad • alá temethettyük, a bút. AKÓS : Bár moít itt ne hagynátok. Né«kern fines helyén fzívem. Avagy cssrt mennyetek - el. Majd bé- csendítem a' fzolgát. Távlati várakozik valaki a' Pitvar - fzabábam Azzal időmet el-tölthetem. VERNÏKA : Látogafs-meg Bátya az-után. De az időt fokára ne halafzd. Nékem úgy tettfzik :• mintha valami tanácsodra lenne Izüksé-. gem. Ei-várlak édes Bátyám. Addig-is Ilten veled. I § NYOL^