Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

122 AZ ARANY PERECZEK ni állapotodra nézve, én téged' magamtól einem - ereízrhetlek. Leg-alább add-ki gondolatidat ; mire çzéllozop? .1 • o JULIANA : Meg * hallya, -Kegyelmed- ez• után: minő-fel-tétéire vetemedtem. SŐtt: még ma bizonyoísan meg-hallya: mire jgyekízem-. Erefzfzen-el, kérem, magától. É11 itten éppen nem maradhatok. VERNIKA: Leg-alább csak azt add tud-» ltomra: hová, és kihez igyekfzel ? JULIÁNA : Az Erdőbe megyek, KegyeP ined' Telt-véréhez Gyárfáshoz. : :; é VERNIKA: Eí-ne-ámitts, édes Juliusoim Még más valami irtóztatóbb dolgot forgattfz efzedben. Leg - is« legr elsőben magadat csalod« meg , édes Juiiusom , nein pedig engemet. Hogy pedig engem' - is /meg - esally, azt tolled inegnem-érdemletteiiK Leg-alább ígérd- meg emberségedre : hogy még: ma vifzfza - tér íz az Udvarba. Avagy talán jobb lenne: lia, veled egygyütt, magam-is ki - sétálnéfoGyártáshoz. JULIÁNA Kofzönöm Fejedelmi kegyességét. De ma véle nem élhetek. .-Magamnak kelletik az Erdőbe mennem* Fogadom emberségemre: hogy még ma itt lefzek* De: ha, viízfza-jővén, Kegyelmeddel nem ízóllhatok; ne nékem, hanem az Itteni rendelésnek tulajdoníttsa. ' . VER-