Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. VI. RÉSZE. 121 JULIANA : Moil immár a

v fzerencsének tetejére hágok, a Vagy nyerek vagy vefztek, de ínég egygyet próbálok. Kegyelmes Fejedelem- kis-atzízöny ! ' Én ezen Udvarban tovább nem lehetek.: KUköüetik költöznöm, vagy akarom, vagy nem. .. yzm r:, Juliánénak ezen fzavaica még jobban megjjedett Vernika. Által - nem - láthatta gondolatéit. Szinte él-hitette magával5 hogy.iApalinnak elqbbeni csevegéseit meg - eléglette légyen-, 's*ugyan--azért több alkalmatofságot nem kéváuna nyújtani ujjabb fzerelmének ki-nyilatkozz tatására. Ugyan ris ezeket mondotta nagy álmélkodva VERNIKA: Iítenem ! mi * lelhetett, édes Juliusom! Ezen fel - háborodásodnak oka -talán Apaiinnak fecSfegéss. Ne higygy néki, kedves Juliusom. Sokat fzóll ő, ha kötő-fékjét megeresztheti. - De felé fem iguzs, amit hazudik. JITLPÁNA; Kegyelmes Fejedelem Kis-afzfzony! Engedgye-meg* kérem-: hogy innett eU távozzak. Igazán meg* vallom : hogy nékem a' Fejedelmi Udvarban fem gyönyörűségem immár , (fem pediglen dolgom- — Oda kelletik mennem, holott el-intézett tárgyamat el-érem.—• öfztonöz valami —• Ennek furdalásit tovább einem-tűrhetem.^ ' . c u: VERNIKA: Kedves Juliusom! Te valami irtóztató dolgot forgattfg efzedben. Mofta* /