Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I

L SZAKASZ. V. RÉSZ. * ic113 mély gondolataimat. Vannak abban ollyas dolgok-is, mellyek még a' Férj - fi efzeknek - is munkát adhatnak. VERNIKA : Ob! be okofían ! — Hagygyuk • el tehát a' tudákofságot. — Lépjünk azon tanulmányokra, rnellyeket efzünkkel toí-is fel-érhettünk. — Hallottál-é valamit a' fzép

r tanulmányokról? — Mí- is befzélgetünk néha Apalinnal a' fzépségrol, 's - annak kút - fejéről i de foha mind eddig meg nem - egygyezhettünk. Te erről a' Fő - oskolákban többet hallván ^ mond-meg édes Juliufom : Mi vélekedéfe vagyon Oktatíklnak a' Szépségről JULIÁNA: Mí a' fzépségrol azt tartyuk közonségefsen : hogy az csupa képzelet. A PALIN : Micsodát? — A' fzépség csapa képzelet? -— Csuda, ha

rTompának nem nevezik az Úr-fi' oktatóját. Ennek férges efze hasonló a' moly - ette kucsmához. Annyit tud a' FŐ-oskolákhoz, mint Varga a' Táucz-meílerséghez. Még-is hánnya-veti magát, mint a' tetübíil lett bolha. — A' fzépség csupa képzelet? Tehát így a' Rútság-is csupa képzelet lenne? JULIÁNA: Helyefseu hozta - ki a' folyadékot Apalin-kis - afzfzony. Igen-is ; úgy vagyon. APALIN : No tehát : ha úgy van a' dolog, én képzelni fogom magamban : hogy Julins-úr-fi kancsal.; fekete, mint a' korom, a' ü 5 háta