Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

124 AZ ARANY PERECZEK. Iiáfra dombos ; és, a\mi !eg-útálatofsabb : fzáraz láb - ikráin. Avagy : egy íaóval ki - mondván; csupa Szárcsi-tompa. — Rút lefz-é azért az Úr-fi, ha. ezt így képzelem magamban? JULIaNA : De képzellye- ám ezt magának a' kis - afzfzony ne csak fzóval, hanem ízívébeu valósággal meg-gyozettetvén : fzinteÚgy; mintha egy Szerecsen képzelné, ha mellettem ülne. En ennek képzeletében 'rút vóh j?ék , mert fehér vagyok. Tehát: ha én a' kis® afzfzony előtt fzépnek tettfzem : attól fzárroazik :. hogy engemet maga előtt nem úgy képzel, mint ama Szerecsen. A' fzépség tehát nein egyébb ; hanem képzelet. APAL1N: De miért hoz az Úr-fi ollyas Embert elő, mint a' Szerecsen? ki tollúnk valamint fzinében, úgy Ítéletében-is külömbözik. Hozzon elo hozzánk hasonlót, velünk egyenlőt ; Orfzágunkban termett kicsodát* JULIÁNA: Azt lem bánom. Láfsa a» Ki safzfzony : megtörténik az náiímk-is : hogy Ennél a' Rózza-fzín; Amannál a' Balba-fzín ízépnek tefsék. Hát ez nem csupa képzelet é? Szerette Vernika Juliánának ezen okoskodását Apalin ellen. Ötet már régtol-fogva megkévánta vonyítani: mivel a' fzwmek kuiombségében foha vele meg® nem - egygyezne ; hanem inkább mindenkoron ellenkező gondolatokban îçnne. Ugy-is tettfzett néha, műit-ha erővel