Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. V

I

I

. RÉSZ. 3 tűnhetett fzemekbe. Faluíi erkölcs mellett* minden lélek-furdalás nélkül mind-eddig megmaradtatlak. — A' Piaczon harmadfzor harsogván a' Trombiták , meg - csóválta fejét a' Titkos. Többeket kévánt volna Hírlelésének hallattára* Az*után ezeket mondotta a Környűlállókhoz SCHELMAJER: Én ugyan soha meg-nemfoghatom : mi okra nézve , éppen mái nap' nem kerekednek többen eme' tágas Piaczra — Talán ennek-előtte hír*kapóbbak voltanak az ácsorgó emberek? — Mint-ha öfzve - esküdtek vólna: egy fzívvel, egy lélekkel meg-láttfzatnak-vetni a Fejedelmi Parancsolatoknak kinyilatkoztatásait. Ennek-utánna : ismett meg-fúvatta végtére a Trombitát. GyÚltenek ugyan még egynehányan ofzve. De ezeket - is keveseknek lenni állítván, így folytatta fz

avait > Várjunk még. Talán fiagyobb fzámmal adgyák- elő magokat a

1 henyélő Polgárok. DONGÓ, hamar vifzfza-akarván-menni a Faluba, alig várhatta a hírlelésnek kezdetét* Ugyan azért

: így fzóllította-meg a' Titkost : Tekintetes Uram! Titkos Uram! — Nékem egy alázatos kérdésem volna. De meg-ne-neheztellyen Kelmed reánk. — Vallyon: nem-lehetne -é előre meg-tudnunk: miről léfzenama' hír-de tés ? Mí-ketten hamar otthon kévánnánk termem. — Pap - falván lakunk. — Meg-vévén A 5 a'