Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KR

ECZEK.

r a' Sarlókat, haza iparkodunk. Nincs időnk, hogy el • vefztegefsük. SCHELMAJER, J Parafztok

1 lak-helyének meg hallásán nagyon örvendezett. Ezt fortéilyainak elo • mozdítására alkalmatos dolognak lenni állítván, ezt mondotta nékik bírteleniben : Tehát tí Pap-falviak vagytok ? Sokért nem adnám. Nagy fzükségem vagyon fzolgálatotokra. Előre meg - mondhatom , igen - is , a' Hirtelésnek velejét — Azon Arany Pereczek fognak ki - hirdettetni, mellyek a' Fejedelmi Udvarból, Akós Urunknak éppen belsó fzobáiból, ki-lopattattanak. DONGÓ. Oh! Ha csak abban van a' dolog ; ezt iní már régen tudgyuk. Ki - hirdetődótt nálunk - is ; pedig elég hangofsan, a Templomnak Öreg ajtaja előtt. — De, Iften bocsáfs! a' mi falunkban arany pereczeket nemhordoznak a'léhyok. Parafztok vagyunk mindnyájan; ki-vévén Macskáfi Juliánát, ama'fzép Kis - afzfzonyunkat. Ez ugyan nagy nemefségu, jói tudgyuk. De arany Pereczeket még fe láttunk kezein. — Hordozhatott talán ez-elott midőn Szerémbe lakott édes Szüléivel. — De minek - utánna Erdélybe fzakadtanak ( elsőben ugyan Szüléi, az-után önnen maga-is ama' drága Kis - afzfzony ) gondolom: el-felejtette az arany Pereczeket* — Rte ne ni be-változó