Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I

L SZAKASZ. V. RÉSZ. * ic107 VERNIK A : Az állás — a' fekete pofz— bé-kötött fzeinek — a' hóhér' pallosba Ezek bizonnyára rofznál rofzfzabb jelek. — Édes Juliusom ! Az álom nem jele a' következendőknek, hanem emlékezete a' megtörténd: dolgoknak. — Alom, esÓ's idő magoktól-is el-múlnak. — Legyen jó kedved. Semmitől fe tarts. Üllyünk-le ide, Julinsora édes. Befzéllgefsünk, bú-ebfelejtésre, egy-máfsal. Te jetiig ide mellém kedves Juliusom. Erre csak vonyogatta vállát Juliána, mintha illetlennek tartaná: hogy egy Fejedelem-kisafzfzomiyal egy társaságban legyen, 's-veleegygyiitt egy Ágy-fzéken űllyön. Ugyan-azért: illy kurtán adta-ki gondolatait JULIÁNA . Kérem Fejedelmi Kis-afzfzonyságodat! engedgye-meg - Által - látta Vernika Juliánának fzemérmetefségét. Azt meg-is'kedvelte ugyan, meg-is dicsérte magában, de értésére adni nem kévánván, őtet igy támadta-meg VERNIKA : Talán ugyan fzót foganni nem akarfz? — Az ugyau igen rendes lenne. JULIÁNA: Engedgye-meg a' Fejedelmi Kis-afzfzony ; hogy állva tehefsem kötelefségemet. VERNIKA: Tüftént ide mellém. — Látdé ! — Hát így kell engedelmeskedni egy Remete - újjoncznak ? H 2 JU-