Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

8 AZ ARANY PERECZEK,.

1 JULIÁNA: Ha éppen úgy parancsoliya Kegyelmed, engedelmeskedem, 's-le-ülők. VERNIKA : Ugy kedves Juliusom. Befzélgefsünk egy-ináfsal. Ezeket mondván Vernika ki-vett zsebéből egy ládikát, raellyben arany fonalak vóltanak. Azokról a' fel-fodrott fontt-aranyat le-fofztván, így folytatta befzédgyét VERNIKA; Te pedig, kedves Juliusoin, éppen ne légy fzomorú. Javaslom azt néked, úgy-mint jó Barátnőd. Mi gondod néked másnak fzerenesétlenségével? Ama' Kincs - tartó fem inged, fem pediglen gallérod. Mit folytatod értté köíiyveidet? — Ha látod: liogy femmire fem mehettfz iparkodásoddal, engedgy valamit az Iíten' rendelésének-is. Tapaíztaíni -is fogod: hogy eme' jó gondolat helyre-hozza fzívedet. JULIÁNA : Oh kegyelmes Fejedelem-kisafzfzony! Azon fzerencsétlen Kincs - tartónak köfzönhetek én mindeneket, ö nékem, fzéles e' világon, leg-jobb Akaróm, Az ő gondvifeléfe alatt neveltettem-fel. Gyermekségemtől fogva úgy- bánt velein, mint édes Atyám, f Ö költségével jártam a' FŐ-oskolákat - is. Éfzre-vévén Vernika: hogy a' Kincs-tártónak emlékezete meg-újjítaná Júliusban az elobbeni fzomorúságokat, arról-való befzédeket félbe kévánta fzakafztani. De Juliánának minden