Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
Ii. SZMASt IV. RES& ics sunyira meg-fzefettfe JuliúT!: t hogy annak îikalmas állapottyát ' magájénak lenni gondolta. éSokáig emíízteöte magát a' ifchrncttii gondolatokkal. És, mivel maga- illy nehezen tűrhette* el fzive' fzofotfgatáiaitp igazán vélekedett Julia fia felől : hogy Ő, ha, eiobbeni le • heveredd fe után, el - nein- alhatott ; ezerfzen inkább gyötörtetne* -Ezen állapottyébati lopva- kévánea meg-fzemlélni cselekedetét. Ugyan-azért nagy halkal meg-nyitotta ajtaját, és bé - tekinteti. Látta, hogy vaz Ágy - fzéken egéfzlen el - te fűlve fekfzik. "Láb - ujjún közelebb menvén •hozzája, őtet mélységeffen el-aludttnak lenni tapa&talta. Aíógy'torczájára tekintett f azt az eiobbeni nagy sírás,^és e'/jnoftani kis álom oliy elevenséggel meg - pnüDsfcorca íV hogy ennél nagyobb ekefséget foha nem látott Veriiikà. Moil: még inkább meg-fzánta méltatlan'állapottyát. Az-után nagy csenddel ezeket mondotta VERNIKA : Itt nyügfzol tehát fzeretetre méltó Iíiú! — El-aludtál fzerencsétlen fzőfzólló ! —* Semmit fem hafznáihattak tehát efeilezéseid ama' ko-fzívű bátyámnál? — Oh kefcgyetlen Akós, ki azon könyveket, mellyäc ezen gyönyörű fekete fzemekből ki-bengeregtenek, fz ár azon el-nézhetted ! Pedig a' tölág' régiségével vetekedő kö - fziklákat - is niegrepefzthették vólna. — Ezen fzájnál nem lehetett valami alkalmatofsabb a' csoport védelmező ok f ,k-
