Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének harmadik könyve : tudni-illik : Az előbbeni Könyveknek világot adó Meg-Szerzések
Külömbféte Versek. 297 Egy könyöknyi nemből fzármazott bus Afzfzonyt Visel a' más fzeglet, ki régen ujjat vont Júnóval, de mint hogy ez vékonyabbat font Daruvá lefz, 's benne minden ízet meg-ront. Antigona pattog a' harmadik réfzen Ki egy-kor Júnoval pöríésre volt kéfzen Hogy fzebb ö nálánál, s nagyobb tsudát téfzen De jaj goiyává vált, 's kereplő fzájt véfzen. Nem hafznált fzegénynek Trója eröfsége 'S Laomedon Attya királyi Fölsége De meg-maradt még-is tolla fehérsége 'S ezzel egyelítve gyáfz feketesége. A' negyedik fzeglet Cinarást viseli, Ki fzámos leányit kerefi, nem leli, Végre egy Templomnak sáinolyit öleli 'S azokká vált lányit hinti könyvel teli. A' mint kéfz váfznának vólt még kerülete, Oda-is olaj-fa ág, 's levél tétete A' folótt Pok h álló egy Pókkal fzövete, így lett gyöngy müvének elmés végezete. De még Arakna-is üzi fzép munkáját. Előbb Jupiternek fzövi a példáját, Midón Bika képben kerített prédáját Vifzi a' víz' hátán ragadt Európáját. Olly' fzépen hímzette pediglen ezeket, Hogy lobogni látnád a' varrott vizeket, 'S Szűz tárfit könyvezö két barna fzemeket, 'S a' Bika böribe körmölt kis kezeket. Söt mint a' habokra ér félénk lábával Ki van az-is varva arany fonalával Miként fzivogattya föl-felé bajával 'S hogy mozog a fzíve a tenger habjával.
