Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

114 Trója Vefzedeîmênek Mcífodik Könyve. A' mámi fzót még-is el-nem felejthette, Noha fzegény magát fokbor erőltette, Kisded kezetskéjét a' bájára tette, De azt a' zokogás véle le-vettette. Halgatott - is nem - is , tsak ny öge magában, Nyelegette jaját epedett Torkában, 'S vélvén hogy jelen van előbbi voltában, Keresgette Attyát kő koporsójában. Kriftalba vert hamvát áztatta könyvével Hiván fegítségül fog-fogta nyelvével, De tsak nem birhata dobogo fzívével, Fojtván magát beme' bakadt özönével. A fir ajtajára lakatot vetettünk, De még akkoron-is töle nem máíl vettünk, Hanem kérdő fzavát : Vallyon hová lettünk ? És begény fejére menő retezt tettünk? Mondám vala mindgyárt : nem válik jóra ez ; Hanem zokogáfa bizonyos tora lefz : Mert még a' Parafzt - is illy' való mondát teb : A' ki mennyit fiirag annyi forgátsa lefz. Jajgatott mind egyre , noha kopogattunk , 'S hozzája bíztató bavakat-is adtunk, Söt mintha örülnénk olly hangot folytattunk, De a' kis gyermeknek éfzt tsak nem adhattunk, Majd hogy két felé nem bakadt az Annyának Búba merült öble bús fzíve tájjának, Hallván jajgatását fzerelmes fiának, 'S a' mellett óráját tán mái holtának. Változván fzínébe hol el-melegede, Hol pirúlt, hol sárgúlt, hol el-merevede, Hol le-húlt, s fetrengett, hol fel-emelede, 'S mind .fián, s mind Urán im' így epekede ; Nin-