Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

144 Trója Vejzedelmének Máfodik Könyve. Elöfzör az orrát tövig le-metfzette, 'S aztat az ablakon tüílént ki-vetette, Ofztán fiileit - is gyökérig le-tette, Nyögni kezdő Tzáját fülig repefztette. Tsonkittya két lábát egéfz forgójáig, Nem külömben kezét két válla tsattyaig, Nyak tsigától börit le-nyúzza álláig, Igy fejti, hámozza egéfz tomporáig. Én e gyilkofságot immár nem nézhettem , Majd el-is ájjultam, úgy el-meg-ijedtem, Hogy-hogy fzokhetném - el azon efzeskedtem. Már-is az ágy alatt fzinte kerestettem. E' gyilkofság után ollyan fzot tévének, Mintha nem fokára majd ide jönnének, És Téged fö-képpen tzéllokra vévének, Fel-gyújtván a' házat azzal el-menének. Az Iftenre kérlek fiefsiink el-menni, Itt fognak mindgyáráít tsoportoíian lenni, Nints erö, körmökből melly ki tudna venni, Avagy -özöneknek hantos gátot tenni. Igy végzé a fzolga el-el-falt nyögését Hallyad mi követte fzivünk' rémiilését, Láttyuk az Iítennek nagy gondvifelését Julus fiam' fején tsuda jelentését. Meg- gyúltak hajfzáli feje körülötte Égtek lafsú lángal vak fzeme mellette Kár nélkül ortzáját úgy el kerítette Hogy az édes Annya meg-nem ismérhette. Mi nagy hamarsággal a' tiiz oltására Kártya vizet hozunk annak fojtására ; De Atyám Egeknek tsillagzó farkára Vetvén két fzemeit fakad e' fzavára : lile-»