Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 145 Iftenem ! ha nálad kegyelmet lelhettem, Tekints ránk elég lefz, s fia meg-érdemlettem, Töltsd bé e' fzem-látáít, mellyet tőled vettem Add fzerentsés végét, mert jól reménylettem.. Villámlik ezennel az egek' bal tállya, Hát egy fényes tsillag febes uttyát ízállya Világofsá léfzen az éjfzak' homállyá 'S meg fem áll, még Házunk' héjját nem taiállya, Házunkról-is el-megy fzikrás futásával Ida felé tzélzott kén-köves úttyával, . 'S mintha utat nyitna oda jutásával Hogy mi- is fzaladnónk az ö fzaladtával. Öröm,

et vefz Atyám e' tsillag' fénnyéböl Aldgya ragyogvánnyát teílyes erejéből , 'S fokát alább hagyván előbbi hevéből E' fzavára fakad lelke örvénnyéböl : Van már orvofsága hanyatlott éltemnek Megyek immár fiam , mert árva fejemnek Fel-derült nap-fénnyé borúit reményemnek, 'S élefztö tsillagja felejtett kedvemnek. Oh Házamat örzö Felséges Iftenek Tartsatok-meg bennünk', fiammal legyenek Oltalmatok alá helyhezve mindenek, Velem együtt akár melly helyre mennyenek. E' lévén Atyámnak fen-fzó befzélléfe Hát már a' lobogo nagy lángok jövéfe Jobban hat fülembe párló pörzsöléfe , 'S tsak alig, hogy reánk nem léve eséfe. No már édes Atyám jöfzße a' vállamra Öreg vagy, nagy hamar ülly-fel a' nyakamra Nem eíik nagy teher még ifjú tagomra Egy kár, avagy hafzon vál veled magamra. U Kis