Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 127 Láttam Priamusnak fzegény Hekubáját, Száz mennyivel együtt ötven fzám Magzattyát, Ezek ágyékából reménylett rajzattyát Meg-fojtá a Görög várva-várt fajzattyát. Pedig el-vefztekre nem köllött efztendö, Néha egy-két óra olly kárra menendő, Hogy meg-taníthattya embert a' jövendő: Ha izkz üa van-is, még fints elegendő. Már aranyba foglalt ajtai le-dűltek , Mellyek' nagy tüzével a' Görögök fűltek, Már ezek lángjától a' melly helyek hűltek, Ott fok ellenségink mint nyertefek ültek. HARMADIK RESZ. Miként akart Priamus Pirhus elle?i menni, de el-nem erefztetett He hub ától a Feleségétől. E

' vólt a Városnak vég keferüsége, Füít már a' gyöngy Várnak minden ékefsége, Priamus éltének miként efe vége Meg - mondom , ha léfzen fzátok' tsendefsége. E fzegényke midőn mindene el-eltét Látta Várofsának immár füftbe mentét, Kárpitos falinak íiralmas le-döntét, Söt halálának-is a' pitvarba létét. Fel - övedzi magát el - fzokta kardgyával, Refzkedö Teltére kötött vaskójával, Ellensége felé indul dárdájával, Szárnya fzegett légynek tántorgó jártával. Hogy