Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
128 Trója Vefzede îm ênek Mcífodik Könyve. Hogy majd meg-taníttya a' gaz embereket, Házába bé-rohant rofz fitty - firittyeket., így, amúgy fzabdallya eb-kutya fejeket Hóhér parantsolta moslék pribékeket. A' mint közepe vólt fényes Kaftéllyának, Ház vala építve fzentelt Oltárának, Ahoz tartozandó öfi Ciprus - fának, Ittenit bé-fogó zöldes árnyékának. Nem vala e háznak femmi födelete, Se levegő eget tartó űndelete, A' harmat esötske könnyen bé-férhete, így a' Ciprus fa-is gyökeret verhete. Itt Oltár környékét (mint örvös galambok Kiket a' fólhök közt iiznek a karvolyok) ÇI-lepte Hekuba. Bánattyai nagyok, Ölelik az Iftent ö fziílte leányok. Látván e' Hekuba Priamus' kéfzségét 'S ellensége felé indult vitézségét, Tsiílagzó ruhája habos öble' végét Meg-fogván, illy fzokra nyittya a' vén gégét : Oh I ' ">e süllyedt Galamb - féljem Hektorba fe vólna, ha élne, reményem, Hát még te vaskóddal hogy telhetne kényem ? Ne közelíts, kérlek, ellenség' horgához, Í obb lefz ha Iftenünk fzentelt Oltárához együtt ragaízkodunk eme' jobb fzarvához, Ez nékünk egyenlő vagy reményt, vagy kárt hoz. E* fzavai után keferiilt Urának Öleli derekát öfz galamb párjának, 'S egyikére tévén ízentséges padgyának Vagy hátát, vagy vaktát várja kotzkájának. el-ne hagyj fel-derült nap-fényem, NE-
