Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

a) Lásd. I. Könyv. No. 23,24. 96 Trója Fefzedelmének Mdfodik Könyve. Midőn e lett vólna zokogáfa vége, Meg-fzünt az ifjúság , ellene nein ége, Kérdgyük : kinek hivják ? menő nemzetsége ? Mit hozna tudtunkra ? s mi a' reménysége ? Le-tevén ö ezzel fzinezett félelmét, Álnokságra fogja tanúit pajkos elmét, És fzegény Priamust, Trója Fejedelmét El-hiteti mondván e forma meséjét: Fel-vett fzokáfok az a' Nyomorúltoknak, Hogy fok hazugságot adgyanak fzavoknak ; De én foha úttyát nem jártam azoknak, Látván gyönygy nyomait az igaz-mondóknak. Sinon, 's Görög vagyok; előre meg-vallom, Noha talán ezért halálomat vallom, De még-is vefztemet örömeftebb hallom, Mintfem az igaztól el - köllefsék állnom. Palamedes* hirét tudom hallottátok, a) Fö - ember vólt köztünk, söt magát láttátok, A' midőn követül bé-jára hozzátok, Rút holtának okát tám még fe tudgyátok ? Ulifles, tudgya mért, ötet nem fzerette , Addig tört ellene, a még meg - ejtette, Hogy ravaíz, hit-fzegö, azt hányta vetette, Költ-jellel a' Tábort tsak el-is hitette. Le-nyomá végtére a fzegény ártatlant, Sereg pártofival ötet egy páratlant, Könnyű meg ejteni ama' gyámolatlant, Leit hánni lábának aztat-is váratlant. Palamedes nékem Rokonom vólt éppen, A' Hadi dolgokra tanítgatott fzépen, Táplálta ügyemet, fegített fok képpen, Ha mit érek, néki köfzönhetem éppen. Élt