Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 97 Élt ugyan még akkor jó Atyám honnyában, Meg-lehet él moft-is Uri vagyonában, Nékem e vólt Atyám egéfz Had' folytában, Hirem bötsüietem vele nyolt voltában. De minekutánna kereke meg-fordúlt, 'S ez árnyék világból, úgy mint mondám, ki - múlt* Az én fzerentsém - is beteg ágyába húlt, Ott' mind addig sénle, még végre meg-is fúlt. Mert Rokonom holtát el-nem felejtettem, Sót UliíTes ellen fokát nyelveskedtem, Mondván annak módgyát ha egykor tehetem, Néki hogy a' költsönt akkor meg-fizetem. Nagy tüz támadt ebből, pedig nagy káromra, UliíTesnek mérgét forrázám nyakamra, Ki-is, hogy lakatot vet lotsogó fzámra, EröíTen fogadván fiet halálomra. Meg fem-is fziint addig, még fzegény fejemet Tőrbe kerítette el-indúlt ügyemet, Kalchás vitte végbe. - - - De jaj befzédemet Mért folytatom tovább ujjítván íebemetF Mivel jol tudgyátok a' Görög' fzokását, Çfzre vehettétek les-verem ásását. Öllyetek-meg inkább, tudom kívánását, 'S a' gaz UliíTesnek fzíve' bal járását. Ezt mondá. Mi pedig: hogy többet befzéllyea, 'S félbe falt fzavait mondáná, ne féüyen, (Nem tudtuk, hogy ördög ül fzívébe mélyen) Igy folytatta tovább befzédgyét kevélyen. Sokfzor a' Görögök Trójától el - menni, 'S ez' hofzfzas hadaknak egykor véget tenni Akartak (bár útat tudtak vólna venni ) De fok akadályok találkoztak lenni. O Doni-