Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Máfodik Szakctfz. Máfodik Réfz. 93 Vólt még egy nagy Sziget Trója fzem' közében, Tenedosnak hívták a Vár ellenében, Szép vólt Priamusnak boldog idejében, De immár el-pufztúlt, s ronygyos mindenében. E' puízta fzigetben azok rejteztek-el, Kik ama faragott lóba nem tértek-el, Ki-ki itt' magának tágas helyet-is lel, 'S ki fe mozdul addig, a meddiglen nem kell. Mi máit nem gondoltunk: hanem, hogy el-mentek, 'S a' jó fzelek' fzárnyán Haza evedzettek, Ezen Trójaiak vig örömet vettek, 'S minden bú-bánatot pad alá temettek. Meg-nyilnak kapuink, ki-felé indúlunk, 'S a' Görögök' meg-hült helyekre tódúlunk, Látván hogy fenki ünts örömre fordúlunk, 'S fel-vett fzokás fzerént többi-közt igy Czóllunk: Itt' járt a Dolopfok' bajnok eröfsége, Hartzolt Acbillesnek amott' Vitézsége, Itt' vólt a' fok Gályák' hadi rendefsége, Amott' a Tábornak fe hofzfza, fe vége. Erre vólt a futás, ha midőn bennünket Űztek a' Görögök, hordánk-is lelkünket; Amarra mentek ök, midőn fegyverünket Nyakkal nem győzhették, 's izível mi fzivünket. Ofztán ajándékját néztük Minervának, Faragott láb-ízárit nagy bolond vállának, Tsudáituk sovénnyét kietlen hasának, Eget fenyegető horgát tér nyakának. Elsők közt Timetes fakad e' Czavára: d) Aggafíunk kötelet a' Fa-lo' nyakára, Bé-vivén a' Várba állítsuk lábára, E' leíz Várofunknak örök oltalmára. De a) Lásd. ï. KÖnyr. No, 169.