Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

114 Trója Vefzedeîmênek Mcífodik Könyve. De ellenben Kápis tsak azt javafollya : Hogy a Trójai nép vagy tengerbe tollya E* Görög leleményt, vagy tűzre hurtzollya, Vagy ezer réfzekre fejfze darabollya. A' bizonytalan nép két-felé oblódik, Nem tudgya hol vifzket, nyilt bájjal aggódik, Azonban Lákoon a* Várból nyomódik, Sokad magával jön, s közünkbe tolódik. De még mefzfziröl-is illyen fzólláft téfzen : Ugyan az okofság mért eröt nem véízen E' bolondotokon ? Trója oda lében , Tőletek e' fa-ló ha ma hitelt vében. Vélitek-é vallyon, hogy immár el-mentek A' Görög Orfzági furtsa lelkű fzentek? .Avagy ajándékjok ravafzságtól mentek ? Él még gaz Ulifles, mért fel-nem ferkentek? Nints más oka e' lo' fel-állításának, Hanem, hogy benne van Görögök' hadának Nagy réfze, 's illy nagyot azért gondolának, Belőle meg-láfsák hogy rendít Trójának. Tartok a' Görögök' nagy álnokságától 'S tündér ülön koholt régi fortéllyátói, Kötve higygy komádnak. Tartsunk a' Rókától Félyünk mézzel rántott mérges falattyától. Ezt fzóllván kezébe markollya dárdáját Sújtva a' Fa-lónak faragott bordáját Hát im' bőgni hallyuk ki - véfett barlangját 'S zokogva orditni öblös tölgy-fa tagját. Ha az Iften akkor azt akarta vólna, Ha mi-is ebünkkel élni tudtunk vólna, Lákoon tanátsát ha követtük vólna, Priamus, és Trója máig-is fen vólna.