Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. III. RÉSZ. 69 Ennek előtte víg Medeájának mostani hofzfzas magánosságát nem tűrhetvén a' Dajka, béméne hozzája , és csudállotta a' sírástól megveresedett fzemeit. De álmából fel-verni nem akarván , ott hagyá őtet, és alattomban ki-jöve. Azomban Medeának kiilömb gondolatai voltak. El-végezte ugyan, a' mint mondám, magában: hogy, a' palotába menvén, ki-ragadgya Partenofilust. De efzébe jutván Eutelusnak ott léte (a' fzél-vizek ellen Partenofilusnak jó kormányozója) jobbnak állította azt lenni: hogy elsőben meg-tudgya a' bizonyost, mint bizontalan a' vefzedelembe merüllyön. Kire bizza pedig az egéfz dolgot? kitküldgyou a' palotába, hogy Eutelussal befzéllyen? arról gondolkodott. Jól ki-találá pedig : hogy ha valami fontos dolgot nem izenne Attyának, követtye a' palotába bé-nem erefztetne. Ollyat pedig emberei közül még nem találhatott, kinek emberségére bízhatná titkait, és el-nemárúltatna. NEGYEDIK RÉSZ. Ä fogoly' ki-voltta. Azomban ama' fogoly, kit Medea Partenofilusnak lenni véli vala, fzennyéböl ki-mosattatván , a' Király', és Tanácsnokok eleibe vitetett. Szinte mind-nyájoknak fzívjeket fzánakozásra hozMásadik Könyv. E ta