Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ ta kóldiísi állapottya. Le-sütÖtte fzemeit. Feje bal vállára hajlott. Zsíros ifzákját (mint koldúsi állapottyának jelét) hóna alatt hordozta. Csak maga volt Eutelus , ki ama' koldusnak hamis lelkéről gyanakodott. Tudta, hogy a' rongyos ruha könnyen meg-egyezhetne a' czigánsággal. Nem akarván magát hirtelen a' dologba avatni, arra vette a' Királyt , hogy azokat, kik e' foglyot el-fogták , elo-hivattassa, és az egéfz történetet velek el-mondassa. Midőn megjelentek , így fzólla egygyik közűllök : Ezt azért hoztuk ide, Uram , hogy magad meg-lássad : ha nem azon Jázon-é, ki valaha fogságunkból ki-fzokött. Ha nem az-is ; de annak vagy kémje, vagy csalárdija. Midőn Fázisvizén által-hozatott, meg-akarták rajta venni a' Rév-pénzt, noha magát eleget mentegette : hogy semmije se lenne. Végtére : mivel mentegetésére, nem sokat hajtottak, ki-vett ifzákjából egy : darab aranyat, és azt a' révéfznek adta. Én ezt fzemeimmefc4.áttam, és magamban így gondol^pztam : hdl veheti ez a' koldus azon da* rabfjaranyat. 'Itt valaminek lappangaui kelletik» —VTehát tüstént utánna láttam, mindenütt nyomába mentem de úgy, hogy leselkődéseimet éfzre-ne-vehesse. Ő-kegyelme pedig azon högyünk felé tartott, holott az arany gyapjú tartátik. Úgy körül nézett mindeneket, mint a' lopni akaró. Tüstént azt gondolám, hogy vagy