Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ rogjak ? Ó segedelmemet óhajtsa, 's-fel-ne-találhassa ? Istentelenség. Nein ízóllhatott többet. Ki -facsarta < valami érzés sűrű könyveit. Újra az ablakra ment, lia a templomnál meg - láthatná-é Partenoíilust. Senkit se láthatott. Le-vetette magát egy fzékre , és el-hagyott panafzjait így folytatta azután : El-vefztél vele egygyütt Medea. Oh Partenohlusom ! nem héjjába féltem, mihelyest téged' ama' fzolga-ruhádban láttalak. Élesek itt a" fzemek, és gyanakodók a' fzívek. Ime elïiem-titkolhattad magadat. Hát-ha az cn kedvemért azon okból jöttei Fázisba : hogy engem', vifzfza-nem-ízeretőt, mind addig fzeretnél, még benned valami fzeretetre méltót tapafztalnék ? Ez így vagyon ; nem-is lehet külömben. — Béliem rohanfz Atyádhoz Medea ? Méltatlau kötelekkel öfzve-fzoríttatott tagokat fel-nein-oldozod ? Ótet a' Tanácsnokok' kezeikből ki-nem ragadod ? Ha ezt Atyád meg-nem engedné : valld-ki néki : hogy a' te életed' amazéval egybe légyen foglalva. Ezeket mondván Medea , el-lankadott. Refzketett egéfz restje akkor-is , midőn az ajtót megnyitotta, és mellék fzobájába táutorgott. Itt ágyához érvén, tovább nem mehetett. Le-vetette magát; de nem alhatott. Elméjét nagy, es súllyos gondolatokkal terhelte , és fzinte elás nyomta, Ennek