Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. Xi. KÉSZ. 49 Békével ttiehetet egéfz hazáig. Szerencséssel! haza-is érhetett. De bezzeg, minek-utánna a' Királyné eltemetudutt, meg-értette Éta Jázonnak el-fzökését. Tüstént ineg-fogatta a' Tömlocznököt, és semmit se hajtván azon fzavaira, mellyekkel azon el-fzökése' okának a' Királynét adta, egy gyalázatos tomlöczbe záratta. Mind-eddig ott sénlődik fzegény. , Alig van, a'--mint hallom, csak testje-bő're-is. Minden hóldnapbaii, a' hóidnak első fzarVazása idején , kérdőre vonatik. Oh be tartok attól, nehogy utóllyára ki-vallya az igazat, és így engem'-is a' tomlöczbe kerítsen. Még eddég csak abban maradott: hogy ő a foglyot el-nem-erefztette. De nem tudom, hogy andalodhatott-el a' minapábail. Felőllem-is fzóllott, hallom, valamit. De nein tudom mi légyen. Elég az : hogy reám-is gyanakodnak a' Bírák* Nem-is ok nélkül. Meg-tudták: hogy, azon nap', a' királynéhoz mentem, a' fogolyhoz hívattattam, és nála-is voltam. Oh ha tudnák Álmosról, hogy azon estve fzökött-ki a' tömlöczbol! Nagy fzerencsémre, akkorra gondollyák meg-lettnek lenni, midőn a' királynét sirattuk, Ez a' tömlöcznökuek-is leg-nagyobb védelmezésére fzolgál. Én ugyan még kérdőre nein hivattattam ; de, hogy a' fzövevényt ellenem-is el-kezdették immár, én arról éppennem kételkedhetem. Ha D 2 H»