Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ Alig imádkoztam valamit, ime Álmost magam mellett látom. Meg-köfzönvén fzorgalmatosságomat, arra kért: hogy ruháját meg-tnásollyam. Hafznált-is néki ezen gondolat. Szerencséssen el-illanthatott. E' tehát ama' Jázon, ki Kolkis ellen hadat indícotc, hogy nyilván meg-bofzfzúllhassa alattomos gyalázattyát , és az arany gyapjat erőfzakkal el-vegye. Már-is Kolkisnak tartománnyába hadakozik, elég gyalázattyára Etának; ki az ellenséget bé-várja. De, hogy az előbbeniekre vifzrza-térjek. Álmosnak el-inenetele után, vií'zfza-igyekeztem a' Királynéhoz : hogy a' ízerencsésen meg-esett dolgot el-befzéllyem, és Báttya' látogatásának lehetetlenségét meg-jelentsein. De ime (Oh égi rendeléseknek fzörnyusége ! Oh emberi életnek gyarlósága ! ) a királynéval többé nem béfzélhettein. Medéa és Abfzirtus magzatinak ölelések között, Etának jelen-léttében, meg-hala. Örömétől történt-é ? hogy édes báttyát megláthattya? avagy talán (a'-min magam-is meggyőződtem) ama' két hatalmas indulatoknak hirtelen öfzve-zavarodttától ? mind eddig bizonyossan nem tudni. De Idéának ezen reméntelen halála nagy hafznára válhatott a' futó Álmosnak. Ezen véletlen esettel egéí'zlen felindulván az Udvar, Almosnak el-vefztéséröl nem-is-gondolkodhatott. Be