Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ minő halállal végezze-ki magát, abban törte fejét. Sok gondolkozási után ebbeil allapodottmeg : egygyet az Órrök közül magához fzóllítván, őtet arra kérte: mennyeii Hekate' templomához, és onnatt egy Papot hijjon látogatására. Lennének valamik : mellyeket reá bízni akarna. Szaporán érkezne pedig, mivel csak a' holnapi reggel-is késő idő lenne. A' fogolynak nagy fzerencséjére, éppen belém akadott a' követ. Semmit se késedelmeskedvén , bé-mentem a' városba, és, hogy vele különösseu beízéllhessek, magam mentem-le a' tömloczbe. Hogy engem' meg-látott, nagyon meg-Örült, és ezeket mondotta: Ha előtted meg-vallom, ki legyek; mind magamnak hafznára, mind királytok' becsületére lehetek. Én Scithiának királlyá vagyok. Nevem pedig Álmos. El-hültem, kedves Partenoíilusom, midőn e' fzavait hallottam. Nem-is hihettem, hogy igazat fzóllyon. Hogy az igazságot ki-vehessem belőlle, azt kérdeztem tolle: ki lenne édes attya? Mi neve volna Testvér-húgának? mért jött illy alattomban Fázisba? mért vetette magát e* vefzedelembe ? Ö erre így felelt : Méltán kételkedel, jó ember, ha igazak-é azok, mellyeket magam-is alig hihetek. Mert valamint előtted, úgy elottem-is Csudának látc, fzatik, hogy Almos ezen tömlöcznek falaival kö-