Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
I. SZAKASZ. I I I . RÉSZ. 15 körtil-kerittetik. Atyám neve. Dárda. Test-vér húgomat Idéának nevezik, Finéus' feleségét. Alattomban jöttem , hogy az arany gyapjút alattomban el-vigyem. Azt hallottam felőlle : hogy kinek orfzágjában lenne, azt meg-bóldogítaná. Azon leg-bóldogabb én akartam lenni. Hogy erővel jöjjek, azt-is gondolám, de katonáim vitézségét kétségesnek, magam' efzétbizonyossabbnak ítéltem. Azon Istenek, kik Kolkist fzeretik, meg-gátolták fzándékomat. Már most az Istenre kérlek: vedd tekíntedbe királyi álla. potomat. Ha máskép' ki-nem-fzabadúlhatok, adgy étetot, hogy a' Népnek gyúlolségére ki-ne-tétessem. Ezeket hallván Álmostól, könnyen el-hittem, hogy ő légyen a' Scithák' királlyá. Vigafztaltam, a'-mint tőllem ki telhetett. Szerencsétlenségét alattomban meg-siratván, nyilván azt » fogadtam: hogy, a'-mi tehetségemben lenne, annak végbe-viceléről ne kételkedgyen. Ne lenne semmi gondgya az étetőre-is. A' fzereucsét vagy csak azért-is tulajdonának reméltené, hogy fzeméllyemre akadott. Ha reám ez-utáuis fzüksége lenne, engem' Brómiusnak hívnának. Kéfz lennék mindenekre, a'-mik ki-fzabadúlttát siettetni fognák. Hogy ezeket Álmosnak meg-ígértem; kijöttem a' tömloczből, és alattomos utakon tüstént Idéához mentem. Semmi olly nehezemre nem
