Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ békességessen élni nem hagyná. Szünetlen fzidalmazná. Ezeket el-mondván, már ez-előtt-is ki-rántott kardgyát Éta' lábaihoz vetette, és magát hatalma alá adta. KILENCZEDIK RÉSZ. Frikfzus* ki-menetele. IVIind-azokra, mellyeket Frikfzus cselekedett, és mondott, el-álmélkodván Éta, noha ugyan ellene fel-háborodott; de vele hirtelenkedni nem kévánt. Magát hozzája kegyelmesnek mutatván, Őtet arra intette: jó reménséggel lenne ; megfogná annak idejében a dolgot visgálni, 's-azonis lenni: hogy Czirczével Öfzve-békéllyenek. Meg-parancsolta pedig, hogy Fázisba maradgyon. Híre, és engedelme nélkül Czitába ne mennyen. Ö tehát Fázisba maradott. Meg-történt nem sokára: hogy Czircze Czitából el-fzökött. Ezt arra magyarázta a' Király : hogy Frikfzus ártatlan lenne. E' vólt oka hogy gonofzsága feledékenségbe ment. Békés» ségessen éltek az-után, mind Idéával Éta Fázisban, mind Kalcziopével Frikfzus Czitábau. Tartott-is e' nyugodalmas élet mind-addig, még a' Király Czircze-hugának levelét nem vette. Ezen irás elsőben Frikfzusnak nyakát fzegte, azután