Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. IX. RÉSZ 39 után annak lég-ártatlanabb fiait az Orfzágból kiűzte. A' levél e'-képpen'vala írva.Étának, a' Kolkisiak' királyának. Mostanában ír Czireze édes báttyának, mert őtet mostanában félti. Ha élni akarfz, Eolus' nemzetségétől őrizkedgy. El-vefztél pedig, ha Frikfzusnak hifzel. Már akkor végedre akart járni; midőn fel-fegyverkezve Palotádba bé-rohant. Ne hadd élni, ha te élni kévánfz. Javadra iparkodom. Testtel távoztam el-tőlled, igaz Ízívemmel inost-is veled lakom. Életed az én életem, lia Frikfzust ki-végzed. E' vefzedelemböl kifzabadúlván, mástúl félly. Jázon megyen hozzád, hogy az arany gyapjút el-vigye. Ismérdmeg-királyi öltözetéről, és a' mellyén fémlő félholdról. Ha ettől-is meg-menekedel, bátorsággal alugygy. Valamint élni, és uralkodni kévánfz; úgy Jázonnak nevét efzedbe tartsd. Öld-meg ezt-is, ha Orfzágodba ér. Midőn Brómius Czireze' levelének ezen foglalvánnyát elő-adta, nagyon fel-háborodott Jázon. Átkozta magában Czirczének álnokságát, hogy máskép' bánt velek Éjában, más rendeléseket téve Kolkisban. De Örűlt-is fzer-felett, hogy , Herkulesnek tanácsosát követvén, mind nevét meg-másolta , mind királyi méltóságának minden jeleit le-vette. De ezekből semmit sem akarván Brómiussal közleni, annak következendő befzédgyére figyelmezett. Igy folytatta tehát Brómius: C 5 Éta-