Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. II

I. RÉSZ. 15 Ezekre keményen fel-gydlladott Frikfzus. Vassal kévánt boízfzúc állani fzidalmazásiért. Vele egygyütt meg-útálta Étát-is, és Czirczéhez így fzóllott: Igen-is, hogy hazugságba ne maradgy, vefzedelme, haramjája, árulója léfzek Kolkistoknak. íme ezen kardom (le-vette akkor a' fzegről, és vele magát által-Övedzette) fzívébe merül raái napon Etának, az-után a' tiédet járjaköröfztíil. Ezekkel Fázisba érkezett. De, mivel a* Királyi fzobába éppen akkor jött, midőn Éta sok hiteles barátitól történet fzerént kör'ül-valavétetve; minden bátorsága el-esett, és annyira meg-is-ijedett : hogy, mi okból jőve eleibe, éppen el-felejtené. Ez , lelke' isméretének furdalásitól fzármazott-é? avagy a' Királyt'körtil-vévo sokaságtól tartott ? nem tudni. Az-is meg-lehet : hogy a' királyi névnek méltósága meg-döbbentette : mert ennek einlékezete-is meg-tántoríthattya az Istenteleneket. Vifzfza-térvén efzére, refzketve fordult Éta felé : és őtet nagy félelemmel kérte : engednemeg vakmerőségének. Nera más okból jött légyen fel-fegyverkezve Ura eleibe, hanem hogy magától a' Királytól meg-ölettessén. Élete keservessebb lenne a' halálnál. Maga' meg-únttának Czircze lenne oka, ki őtet, noha ártatlan lenne, C 4. bé- ,