Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ Nem ok nélkül láttfzatott a' Szerencse ezen iparkodásáuak kedvezni. Már ennek-előtte egyvalamit követett-el Frikfzus, mellyért a' halált meg-érdemlette. Ezt-is, el-mondom rövideden, hogy a' dolgot egéfzlen által-érthessed. Az Orfzág' törvénnyé fzerént, feje' vefztése alatt, senkinek se volt fzabad a' király' fzobájába fel-fegyverkezve bé-menni. E' törvényt maga fzabta Eta azon okból, ne-hogy élete ismétt vefzedelembe forogjon. Itthon lakott még akkor Czireze, és Éta-báttyával nagy csendességben élt. De, mivel Idéát, egy fzolgállóból lett Királynét, nem fzenvedhette; Fázisból Czitába ment Frikfzushoz, és Kalcziopéhez. Itten, minek-utánna Frikfzusra nagyon vigyázna, ne-hogy a'birodalom ellen, Görög furcsasága lévén, valamit koholna; ennek vígyázásait pedig, es hafzontalan gyanúit éfzre venné Frikfzus , és , mivel ezeket meg-nem-érdemlette, Czirczének maga-viselését igen fzivére venné , és nagyon sajnállaná; olly villám támadott kettőjök között: hogy ofztán a' Menny-dörgések semúlhattak-el. Frikfzus Czirczét Megyérának, Alektónak, és más e'-féle bofzorkánynak nevezte. Ellenben Czireze Frikfzust Sehonnyainak, Hazája' el-árúlójának, Kolkis vefzedelmének , és más e'féle haramjának mondotta. Eze-